Állom a tekintetét, és veszek egy mély lélegzetet.
– Mindenki úgy gondolja, hogy szép vagy. Ezt te is tudod.
Nem enged el a horogról.
– És te?
te?A másodperc törtrészéig a szájára téved a tekintetem, és nagyon is jól emlékszem rá, milyen nagyon meg akartam csókolni a múlt éjjel. És ezt a vágyat még most is érzem.
– Mindig komolyan gondolom, amit mondok. – Kicsit billegek a kötélen. – És most elengedhetnénk ezt az egészet, és kezelhetnénk felnőttek módjára?
Könnyeden felnevet.
– Ez túl nagy kérés.
Megfordul, megragadja a fürdőszoba ajtaját, és becsukja. De mielőtt megtenné, visszadugja a fejét, és szégyentelenül végigméri a mellkasomat és a felsőtestemet, aztán ismét a szemembe néz.
– Csak hogy tudd, szerintem te is csinos vagy.
Becsukja az ajtót, és bár nem akarok, ismét mosolygo
