20Nem tudok aludni, bár fáradt vagyok. Nem tudok enni sem, pedig éhes vagyok. Forgolódom az ágyban, reszketek, betakarózom, mert fázom, aztán ledobom magamról a takarókat, mert izzadok. Hallom, ahogy csapódik egy kocsi ajtaja, azután csengetnek.
Felkelek, kinézek az ablakon. Dr. Fleming az. Hosszú évek óta vagyok a betege, de eddig még nem jött ki hozzánk, mindig mi megyünk be a kórházba. Túl elfoglalt ahhoz, hogy kijárjon a páciensekhez.
Ez nem jó jel. Habár olyan híreket úgysem hozhat, amelyeket ne sejtenék.
Apa kilép a tornácra, és becsukja maga mögött a bejárati ajtót. Nem hallom, amit dr. Fleming mond neki, viszont a következő pillanatban ordítani kezd.
– Újabb teszteket kell végezniük! Lehet, hogy egészen más eredményt mutatnak majd!
– Az agyára is ráhúzódott a betegség – mondja
