21Háromnegyed óra múlva megszólal az ajtócsengő, mire lemegyek a földszintre.
– Meghozták a vacsorát! – kiáltom, és amint megteszem az utolsó lépéseket, látom, hogy apa még mindig a kanapén ül.
– Át tudnád venni, életem? – kérdezi, és le sem veszi a szemét a tévében közvetített baseballmeccsről. – Három futójátékos van a gólvonalnál, kettőt kiállítottak, kettő az alapnál.
Nevetnem kell, mennyire beleéli magát egy hétköznapi meccsbe.
– Persze.
Az ajtóhoz megyek és kitárom. Leesik az állam. Az biztos, hogy ő nem az ételfutár.
Bevágom az ajtót és nekidőlök.
– Szerintem jobb, ha most idejössz! – kiáltom apának.
És már ott is áll előttem.
– Azt hiszem, be kellene engedned – mondja, miközben nyújtja a kezét. Megfogom.
– Honnan tudod, hogy Charlie az?
– Mert én hívtam ide – feleli. – A
