5. Fejezet
- Liam -
– Mit kell venned? – vakkant bele Dylan ingerülten a telefonba, közben a háttérben csörömpölést és szitkozódást hallok. Persze megint rosszkor hívtam. Ebédidőben mindig tele van az étterem.
– Mondom. Ágyat.
– Minek? Van ágyad. Nem is kicsi.
– Új kell.
Egy kis szünet áll be a vonalban, aztán Dylan olyan hangon mondja, mint akinek végre leesett a tantusz.
– Oké. Új ágy. Értem – tompán hallom, ahogy ordít valakivel a pincérek közül, aztán újra beleszól: – Akkor nem jössz bort kóstolni? Pedig ígéretes az új beszállító.
– Az ma van? Picsába! Elfelejtettem.
– Ma este.
Gondterhelten kifújok, mert már muszáj átesnem ezen a rohadt ágyvásárláson. Hetek óta húzom. Mit hetek óta? Évek óta.
– Megpróbálok hamarabb zárni ma, de 5-re még van egy páciensem és utána még meg ke
