Amina a karomra teszi a kezét, és finoman, bátorítón simogatni kezd.
– Kezdd azzal, hogy ismerkedtetek meg. Azt mondtad, 10 évesek voltatok.
Visszaveszek kicsit a tempóból, áthúzódok a külső sávba, és belevágok:
– A suliban történt. Dylan nemrég került hozzánk, mert eltanácsolták az előző iskolájából, aztán a környékünkre költöztek, és egy osztályba kerültünk. Nem voltak barátai, de nem is próbált barátkozni senkivel. Az egykorú fiúk tartottak tőle, a lányok messze elkerülték, a tanárok meg úgy kezelték, mint egy eleve terhelt hátterű, problémahegyet. Megközelíthetetlen volt és öntörvényű, nekem mégis imponált már a kezdetektől fogva. Tetszett a vagánysága és az, hogy olyan magabiztosnak tűnt, pedig nyilván nem volt az 10 évesen, de a túlélésre játszott.
– Te meg biztos a mintagyerek v
