– De akkor miért nincs itt velünk? Nem bántanám őt soha, mint ahogy téged sem akarnálak megbántani. Miért nem bízik bennem?
– Nem bízik senkiben.
– De igen. Benned.
– Azt hiszi, jót tesz nekünk azzal, ha távol tartja magát tőlünk.
– De ez, annyira… – a válla lehanyatlik.
– Önpusztító. Veled jól érezte magát, kezdte felfedezni, hogy az élet nem csak szar dolgok sorozata, de úgy gondolja, nem érdemli meg, hogy jól érezze magát. Ez olyan, mint egy – kifújok és megvonom a vállam –, mint valami hülye önbüntetés.
Amina a vállamra hajtja a fejét, és szorosan hozzám bújik. Átölelem, erősen szorítom, hogy érezze, én nem félek kimutatni azt, amit érzek. És az, amit érzek valami egészen csodálatos. Olyan mély és mindent átható, amit Zoey óta nem éreztem. Amina édesen a nyakamhoz fúrja az arcát,
