Kétségbeesve kutatom az érzéseket magamban, rémültem próbálom beazonosítani, hogy mit vált ki belőlem. Keresem az utálatot, az undort, a megbánást, de semmi. Na, jó, van egy kis megbánás, vagy nevezzük inkább sokknak, amit én okoztam saját magamnak. Mert az a nagy helyzet, hogy minden feszültség és ellenségeskedés ellenére, az, ami a raktárban történt közöttünk, szédületes és érzéki volt. Talán pont ezért mentél utána – szólal meg a lelkiismeretem vékony hangja ismét. – Talán remélted, hogy ez fog történni, te alamuszi.
Felpattanok a padról, és úgy kapkodom a fejem körbe, mintha támadást várnék valahonnan, pedig saját gondolataimon kívül nem vádol más. – Nem! – tör ki belőlem félhangosan, de amikor egy járókelő furán kezd méregetni, észbe kapok, és gyorsan tovább sétálok. Fogalmam sem vol
