Végigperegnek a fejemben az epsomi tanulmányaim, a terveim a fotográfusi diplomáról Londonban. Már az egyetemet is kinéztem magamnak, ahol kiemelkedő a fotográfusképzés, de mielőtt kettőt pislanthattam volna, már vissza is hoztak Ras al-Khaimahba. Dühös vagyok, csalódott és csüggedt, és amikor újból a sejk arcára nézek, úgy érzem, hányni tudnék. Komolyan háborog a gyomrom, melegem is van, és szorítja a mellkasomat ez az átkozott selyem, amit a testemre tekertünk. Sürgősen szükségem van valami hideg innivalóra, ha nem akarom kidobni a taccsot. Lejjebb húzom izzadó homlokomon a shemagh-ot, megköszörülöm a torkom, és mély hangot imitálva odasuttogom Rashidnak, hogy innivalóért megyek. Majd keresztülbukok a thobe-n, úgy igyekszem az italos pult felé. Reszkető kézzel megragadok egy pohár limoná
