Kapkodva szedem össze mindazt, amire úgy gondolom, hogy szükségem lehet, és már rohanok is vissza a lakásba. Félve közelítem meg a szófát, aztán amikor látom, hogy bár még mindig piros az arca, de azért lélegzik, némi megkönnyebbüléssel felsóhajtok. Először a halántékán lévő horzsolást fertőtlenítem le, de ez szerencsére nem mély, tényleg csak egy felületi sérülés. Hamar meg fog gyógyulni, nem úgy, mint az alkarján lévő. Ez már csúnyább, mélyebb seb, ráadásul be is van gennyesedve. A lány összerándul a fájdalomtól, míg tisztogatom a sebhelyet, és ebben a pillanatba még örülök is neki, hogy fél-eszméletlen állapotban van, mert legalább kevésbé érzi a fájdalmat. Röviden fontolóra veszem, hogy egy öltéssel összehúzom a sebet, de aztán le is mondok róla. Mégsem varrhatok össze valakit ájult ál
