46. fejezetAshának fogalma sem volt, mennyi idő telhetett el, csak azt tudta, hogy miután Safire elment Jasszal, hamar besötétedett, és még mindig sötét volt.
Túlságosan is sötét.
És túl nagy volt a csend.
Egyszer csak léptek hallatszottak, a közeledő talpak alatt ropogtak a talajt beborító, száraz tűlevelek. Asha felkelt a földről, és visszaakasztotta a bárdot az övére.
Ez az, végre! Ezek szerint sikerült kinyitniuk a kaput.
A ponyva susogva széthúzódott. Roa állt a sátor bejáratában egyedül, fáklyával a kezében. Miután belépett, a vászon összezárult mögötte, így négyszemközt maradtak Ashával.
– Valami baj van – szegeződött a bozótföldi lány sötét szeme az iskarira. – Essia visszatért, ám a kapu még mindig zárva.
– Micsoda?
– Szerintem elfogták őket.
Ashát megrohanta a félelem. M
