A nagy elszakadás
A mindent megváltoztató elszakadás előtt a regélők őrizték meg a drakszorok történeteit. Ezek az áhítatos, becsben tartott mesélők mondták el az ősi regéket: a szentséges történeteket az Ősistenről, az ő Őssárkányáról és hős namsaráiról. A mesék apáról fiúra szálltak. A regélők városról városra utaztak, tömegek előtt szőtték történeteik fonalát fizetségért, szállásért vagy élelemért cserébe. Megtiszteltetés volt, ha valaki vendégül láthatott a házában egy regélőt, és frissen sült kenyérrel kínálhatta, hiszen szent ember volt, szent küldetéssel.
Miután a sárkányok elszöktek, a regélők sorra megbetegedtek, és meghaltak. Az ősi történetek megmérgezték a mesélőiket, kiszívták a testükből az életerőt, ellenük fordultak, akár a sárkányok a lovasaik ellen.
Ám a regélők kitart
