– Remek! – mondta Dax. – Gyere, bemutatlak…
Asha rosszat sejtve követte a bátyját a tömegben. A fiú hirtelen megtorpant valaki előtt. Amikor félreállt, Asha egy fiatal, finom szövésű, vajszínű pamutruhát viselő nővel találta szemben magát. A lány hátralökte a fejére csuklyaként boruló sivatagi stóláját, így láthatóvá vált kristálytiszta, sötét szeme és elegáns vonalú, büszkén felszegett álla. Kesztyűbe bújtatott, ökölbe szorított kezén egy sólyom ült: olyan fehér, akár a hajnalban gomolygó köd.
Asha a madárra meredt. A sólyom hátborzongató, ezüstös szeme állta a tekintetét.
A lány bozótföldi volt.
Asha ösztönösen hátralépett, ám a vendégük ezt láthatóan nem vette észre. Szinte megbabonázva bámulta a hegeket.
– Ő a húgom – mondta Dax a lánynak. – Az iskari. – Miközben beszélt, begörbít
