9. fejezetJarek házának ajtaja az első kopogtatásra kinyílt Asha előtt. Egy ősz hajú, kortól göcsörtös kezű, hajlott hátú rabszolganő állt a bejárat boltíve alatt, sötét orcáján könnyek csillogtak.
A szkrál jelenléte meghökkentette Ashát. A törvény előírta, hogy minden rabszolgának az üregben kell lennie, mire lemegy a nap.
– Beszélnem kell a parancsnokkal – közölte az iskari, azzal a lendülettel belökte az ajtót, és belépett a türkizkékre festett folyosóra, ami rózsavíztől illatozott.
A talpa aprólékos gonddal szőtt szőnyegekbe süppedt.
Dühödt kiáltás visszhangzott a folyosókon, és ezt egy olyan jellegzetes zaj követte, amit Asha azonnal felismert: az éles csattanást nem okozhatta más, csak a sáksza, egy kötél, amelyre csontdarabokat erősítettek. A lány hallotta, ahogy a sáksza újra m
