10. fejezet– Iskari! Már majdnem dél.
A lány kinyitotta a szemét, és meglátta a fölé hajoló Mayát. A szerzetesnő hátrahajtotta a kámzsáját, és egy lámpás világította meg arca finom vonalait.
Asha minden porcikája hevesen tiltakozott a felkelés ellen. Fáradt és elgyötört volt, így komoly erőfeszítésbe került felülni. Először a megégett kezére próbált támaszkodni: az éles fájdalom teljesen felébresztette, és gondolkodás nélkül a lebénult kezét használta helyette.
Megdermedt. Ülő helyzetben az arca elé emelte a kezét, és egyesével begörbítette és kinyújtotta az ujjait. A karja már nem volt sem zsibbadt, sem ernyedt.
De nem volt ideje ezen ámuldozni, sokkal sürgetőbb kérdés foglalkoztatta: az, hogy miként hagyja el a templomot. A ruháját beborította az alvadt vér, így nem tehette ki a lábá
