Vigyázz rám

2013

2013DAVID

AUGUSZTUS 31.

Hosszú percekig néztem a monitoromat. Éreztem a testvérem jelenlétét magam körül. A hangja belopózott a fülembe, amitől összeszorult a torkom. Több mint egy éve veszítettem el, és teljesen józanul képes lettem volna elsírni magam. A gyomrom képtelenül megrándult, ahogy végignéztem az üres lakáson.

Felkeltem a kanapéról, és rágyújtottam. Anyám a fallsi kórházban feküdt, Amy valahol nélkülem sírt, én pedig megtörten néztem Manhattant. Megdörzsöltem a homlokomat, és vártam, hogy elmúljon a torokfeszítő gombóc.

– Ha itt lennél, akkor most jól megmosnám a hülye fejed… – mondtam az üres lakásnak, miközben kifújtam a füstöt. – Mindig kicseszel velem, baszd meg!

Bele sem akartam gondolni, hogy mennyi mindent rejtenek a következő felvételek. De tudtam, hogy hallanom kell őket. Manhattan felett még derengett a délutáni fény, amikor úgy döntöttem, hogy lefekszem aludni. Képtelen voltam a javítással foglalkozni, abban reménykedtem, hogy pár óra alvás után újult erővel kezdhetek bele.

A fejem továbbra is lüktetett, és a szorítás helyét lassan torokfájás vette át. Nem lepődtem volna meg egy jó kis megfázáson. Elnyomtam a cigit, majd a szobám felé vettem az irányt.

Csak egyetlen pillantást vetettem Chris régi szobájára. Továbbra is azt vártam, hogy egyszer hátha kisétál onnan épen és egészségesen.

A torkom fájdalmasan szorult össze, amikor felébredtem. A lemenő nap fénye cseppfolyóssá tette a bútorok körvonalait a szobában. Megdörzsöltem a szemem, amikor egy alakra lettem figyelmes az ágyam végén. Hosszú, szőke haja selymesen omlott le meztelen válláról egyenesen csupasz hátára. A meleg fényben tincsei szinte világítottak, láttam karjának apró piheszőreit.

Lassan felém fordította arcát, szája krémszínűen csillogott az aranyló szobában. Szőke haja félig eltakarta fedetlen mellét, majd láttatni engedett mindent, ahogy felém hajolt. Éreztem bőre ismerősen édes kipárolgását, ajkának fahéjas íze volt, mint egy meleg őszi napnak.

– Nem kell aggódnod – súgta a fülembe Amy. – Engedj el mindent!

Óvatosan visszadöntött az ágyamba, majd újra megcsókolt, és átölelte a derekamat csupasz lábával. Haja simogatta a karomat, miközben magamhoz szorítottam.

– Csak a tiéd vagyok, ugye tudod? – simított végig az arcomon, tekintetét az enyémbe fúrva. – Mindig a tiéd voltam, sohasem voltam Chrisé.

– Ez nem igaz – mondtam, de elcsuklott a hangom; újra azt akartam hallani, amit előzőleg mondott.

Halkan lecsitított, végigsimította a mellkasomat, éreztem forró leheletét a fülemben, amitől újra élni akartam. Fojtottan felnyögött, amikor óvatosan végighúztam az ujjam a combja vonalán.

Becsuktam a szemem, hagytam, hogy eltávolodjanak a gondolatok, miközben szeretkezni kezdtünk. Lassan belefeledkeztem Amy testének meleg ringatózásába.

Aztán erős szorítást éreztem a torkomon, és félelem cikázott végig a gerincemen, mire azonnal kipattant a szemem. A vörösre rúzsozott száj hangsúlyosan emelkedett ki a beesett, kifehéredett arccsontok közül. Egy rideg, kék szempárba néztem, amely tökéletes mása volt az enyémnek. Anyám csontos ujjai végigsimítottak az arcomon.

– Azt hitted, hogy ennyivel megúszod azt, hogy rossz voltál? Hogy ellentmondtál minden szabálynak? Mocskos vagy és undorító – súgta a fülembe. – Én mindig is mondtam. Vérfertőző.

Az izgalmam hirtelen csapott át mélységes rettegésbe. Anyám egyik kezével a torkomat szorongatta, a másikkal pedig belemarkolt a hajamba. Nem kaptam levegőt, mire adrenalin áramlott a vérembe, de képtelen voltam megmozdulni.

Engedj el! – akartam ordítani, de csak szánalmasan rekedt hangok jöttek ki a számból.

Ujjai erősebben rákulcsolódtak a torkomra, és a halálfélelem elöntötte az elmém egészét.