ROZIKA, ROSANETTE,
ROZÁLIA
Itthoni, sőt régebben külföldi csatangolásaim közben nemegyszer tűnődtem el azon, vajon mi lett hatvan-hetven éve a velem egy faluból való, esetleg egykorú emberekkel, hova tűntek vagy mire vitték, tehetségük, akaratuk vagy szerencséjük segítségével, s nemegyszer azon kapom magam, hogy nem tudom, mily távoli emlék vagy hasonlóság homályán át felismerni vélem egy-egy földimet az utcai járókelők közt. Be-benézek egy hatalmas, csillogó fekete Volgába, hátha a benn ülő miniszter a mi falunkból került Pestre, vagy ha ő nem, hát apja vagy nagyapja. Egy-egy fáradt, kopottas, bottal járó öreg arcában egykori kedves osztálytársak vonásait kutatom, mint ahogy egy jámbor, részeg, törődött utcaseprőben egy valaha rokonszenves tanítványomra ismerek, vagy mint ahogy jó pár
