47Ha, ha, ha! begubózol a magad szőtte szálba, mint a selyemhernyó!
JOHN WEBSTER:
A fehér ördög{19}
A régimódi utcai lámpa fényében különösen hátborzongatónak tűntek a Chelsea Művészklub falán a képregényszerű festmények. Az egybenyitott, egyszerű sorházak hosszú, alacsony, szivárványosra alapozott falára cirkuszi furcsaságokat festettek: egy négylábú, szőke lányt, az idomítóját elfogyasztó elefántot, egy sápadt gumiembert csíkos rabruhában, akinek mintha a saját hátsó felében tűnt volna el a feje. Fák sorakoztak a klub álmos, finoman divatos utcájában. Csend volt, a havazás még keményebben kezdődött újra, s olyan sűrűn hullottak a fehér pelyhek a tetőkön, járdákon eddig felhalmozódott hórétegre, mintha nem is lett volna az a rövid szünet a sarkvidéki időjárásban. A hóhelyzet egyre csak
