MOST: JANE– Van egy olyan érzésem, hogy igazából bocsánatkérést akar – mondja a kórház szóvivője. Középkorú asszony, szürke gyapjúkardigánban, rokonszenves, együtt érző modora van. – Jól látom, Jane? Segítene lezárni magában a veszteségét, ha az igazgatóság elismerné, mennyi szenvedésen ment át?
Az asztal másik oldalán ül az űzött tekintetű dr. Gifford, a kórház egyik adminisztrátora és egy jogtanácsos között. A szóvivő, Linda, az asztal végén foglal helyet, mintegy hangsúlyozva semlegességét. Az én asztalszomszédom Tessa.
Ködös agyamnak sikerül valahogyan felfognia, hogy Linda egyetlen mondatban szenvedéseim elismerésévé fokozta le a felajánlott bocsánatkérést. Némileg emlékeztet azoknak a sunyi politikusoknak a bocsánatkéréseire, akik elmondják, mennyire sajnálják, hogy mások fel vanna
