AKKOR: EMMAÜlök a vonaton, töröm a fejemet, hogy mit mondjak Edwardnak. Erőművek és mezők villannak el az ablak előtt. Alvó városok és falusi állomások jönnek-mennek.
Minden beszéd, amit fejben előkészítek, hamisan hangzik. Tudom, hogy minél tovább gyakorlom őket, annál hamisabbak lesznek. Jobb lesz rögtönözni, és reménykedni, hogy Edward odafigyel.
Nem küldök neki SMS-t, csak mikor már leszálltam a vonatról, és a taxira várok. Eljöttem hozzád. Beszélnünk kell.
A taxisofőr el sem akarja hinni, hogy ilyen cím létezik – nincs ott semmi, szivi, Treggery van a legközelebb, és az onnan nyolc kilométer –, amíg le nem térünk egy földútról, és meg nem látunk egy lakókonténerekből és mozgóvécékből álló tábort a sár közepén. Körülöttünk csupa mező és erdő, de a völgy végében teherautók húznak egy
