Az utolsó pillanatban kaptam egy üzenetet Hamzától, hogy nem utazik velünk. Talán megsértettem a Kata-üggyel, és még mindig haragszik, de nem kattogtam ezen túl sokáig. Taxit küldetett értünk a reptérre, ami egyenesen a lakáshoz visz minket. Közben jött egy e-mail tőle, hogy ő már itt van, és amint tud, átjön majd, hogy megbeszéljük a kezdést.
Kata úgy néz kifelé az ablakon, mint egy kislány. Nagyon örült, hogy ő is jöhet, azóta mást sem hallok, csak hogy ez a Hamza Al-Khan milyen egy fantasztikus ember.
Kezdem elhinni.
– Mi a cím? – érdeklődik Kata úgy, hogy rám sem néz.
– Fogalmam sincs. – A kézitáskámban kotorászom egy darabig, majd széthajtogatom a papírt, amit Hamza titkárnője nyújtott át. – Jumeirah Lake Towers, Jumeirah Bay X…
– Mi? – vág a szavamba, miközben felém fordul. – A
