48. FEJEZET2020
USA, NEW YORK
Amikor szenvedélyesen megcsókol és szorosan magához von, a vágyam kézen fogja a sértődött énemet, és bukfencet vet vele a nagy semmibe. Ha csak egy kívánságom lehetne, az az lenne, hogy ez sose érjen véget.
Érzem a reakciójából, hogy ő is szenved, harcol magával, és ettől kissé elszégyellem magam. Eddig el voltam foglalva azzal, hogy nekem mennyire nehéz, és hogy rohadt ez az élet, mert semmi jót nem nyújt nekem, de most a csókjával magamba szívom az ő sorsát, és megértem, hogy mindenkinek a saját élete a legnehezebb.
Levetem a felsőmet, miközben kioldom a még mindig derekán lógó törölközőt. Legnagyobb vágyam, hogy a meleg bőréhez simulhassak, és érezzem azt a bizonyos otthont.
Olyan szenvedéllyel fogja meg a fejemet, hogy végül mégis háttérbe szorítom a
