49. FEJEZET– Hiányozni fogsz – mondom Robertnek őszintén, miután mindenki kimegy a karanténból.
Tudom, milyen érzés, ha az embernek hiányzik valaki. Hogyne tudnám? Anyám, apám, bátyám, húgaim… Talán elvadult családi kötelék fűzött minket össze, de érzem a hiányukat. Szerintem az Úr eleve elrendel emberek mellé bizonyos személyeket, és mindegy, milyen tulajdonságokkal vagy tettekkel bírnak azok, örökké egymás bűvkörében maradnak. Talán ez a bűvkör nem mindig tiszta. Olykor átláthatatlan mocsok piszkolja, de úgy fogadod el, ahogy van. És most ugyanezt érzem Roberttel kapcsolatban is…
– Még egyáltalán nem biztos, hogy vége a karanténnak – válaszol végül.
Próbálom oldani a siralmas hangulatot.
– Szerinted egyébként lebuktunk?
– Mire gondolsz?
Na mégis, katona!
Elmosolyodom.
– Hát arra,
