50. FEJEZETEgész úton nem szólnak hozzám, egymással is csak suttognak. Figyelem az utat, és közben számtalanszor felteszem a kérdést magamnak: Miért?
Miért vagyok ebben az idegen országban? Miért kellett elhagynom a hazámat? Miért születtem annak, akinek? Ki és mi tett azzá?
Fogalmam sincs, mi jön ezek után, de van egy olyan érzésem, hogy hamarosan teljes útmutatást kapok. Érdemes volt eljönnöm? Nem tudom… Megmondják majd, mit tehetek és mikor. Hova mozdulhatok ki, kikkel vehetem föl a kapcsolatot, hol dolgozhatok, mit mondhatok magamról… Mindent megszabnak majd, nagyobb börtönbe zárnak talán, mint a hazám.
Egy szűk utcába hajtunk be, voltaképpen nekem mindegy, hol vagyunk, hiszen az Államok egyetlen pontját sem ismerem.
Amikor megállunk az út szélén, a házra sem nézek. Türelmesen váro
