51. FEJEZETÉn tudtam, hogy nehéz lesz. Nemcsak a lelkemnek, hanem a testemnek is… Pokoli minden nap, és az éjszaka sem hoz enyhülést, összefolyik minden. A fölöttem élő család jóformán semennyire sem játszik szerepet az életemben. Egyszer próbáltam a nővel szóba állni, aki szerintem körülbelül velem egykorú lehet, de kerek perec közölte, hogy nem barátkozhatunk. Jót nevettem rajta, miközben sírni lett volna kedvem.
Ki a franc akar itt barátkozni?
Megtörlöm az arcomat, a könny csaknem szétáztatta a bőrömet. Sokszor merengtem azon, hogy anyám vajon miért tette, amit tett? És Green? Miként tudják az emberek eldobni maguktól az életet? Hiszen azzal senki sem játszik, mindenkinek csak egy van.
Megfogom a hatalmas kést, és a fürdőszobáig sétálok vele. Beállok a tükör elé. Amikor fölemelem a f
