58. FEJEZETÉjszaka nem bírok aludni, nappal pedig forog az egész világ és szétrobban a fejem. Már gondolkodtam rajta, hogy orvoshoz megyek, de még arra sincs erőm. Mindennap, amikor találkozom az önarcképemmel, elszégyellem magam. Jesusnak igaza van, nagyobb roncs vagyok, mint bármikor is voltam. A düh egyre erősebb bennem, és már mindenkire neheztelek. Erre az országra, hogy csak úgy fogja, és bevetésre küld egy embert… Robertre, hogy nem érti, belepusztulok, ha nem ad jelet. Semmi, de semmi sem létezhet, ami felülírja a mi szerelmünket. Ha van valami, akkor az nem szerelem.
Megfordulok, megmarkolom az üveg fogmosópoharat, és a földhöz vágom. Az éles darabok szerteszét repülnek, Robert itthon maradt fogkeféje a földre pottyan, belőlem pedig kitör a sírás. Megemelem a fogkefét, és úgy sim
