33. FEJEZET2020
DÉL-AMERIKA
Hallom a zajt, de nemcsak én, hanem a többiek is, és tudom, innentől bármennyire próbálom is menteni a helyzetet, Manuelnek és Jesusnak az lesz a célja, hogy én ne sérüljek meg.
Manuelra sandítok, aki a fejét csóválja, mintha csak ezt mondaná: „Látod, Gloria? Mindenkit az őrületbe kergetsz.”
Már nem is azon aggódom, hogy én megússzam ezt az egészet, hanem azon, hogy Jesus emberei ne öljék meg a két katonát. Robert és Paul. Most, ahogy így visszagondolok az elmúlt napokra, hirtelen nagyon közel érzem magamhoz mindkettejüket. Robertnek igaza volt, semmi sem kell egy dzsungel közepén. Sem szavak, sem érintések, egyszerűen csak annyi, hogy megosztod a napjaidat, óráidat valakivel a jelenléteddel, és máris kötődni kezdesz.
Ne tedd, katona!
Manuel oldalra fordul
