43. FEJEZET2017
Venezuela
Jesuson mindig látszik, ha valami nem úgy alakul, ahogy ő akarja. Az arcát figyelve, sokszor azon gondolkodom, hogy mit is jelent ő nekem… Olykor tanyát ver bennem az érzés, hogy Jesus számomra egy családtag. Ő az áruló bátyám. Az erős apám. Az oltalmazó, ugyanakkor öntörvényű anyám. Ő az élő húgom, aki tükröt tart elém… De aztán rá kell jönnöm, hogy Jesus nekem senkim, a világnak meg csak simán a kokain. Jesus úgy a senkim, hogy a mindenem, és ez iszonyúan riasztó.
– Megőrülök… – suttogja, miközben a szakállába túr.
A mély hangjára szerintem a sarokban bújó pók is összerezzen, noha a hangsúly nem fenyegető. Én látom rajta, hogy ideges, de egy másik ember csak azt látná, ha ránézne, hogy egy kimért, higgadt ember éppen gondolkodik.
– Tudod, mi veled a baj, Je
