44. FEJEZET2020
USA
Sok mindennel próbálom ebben a karanténban elütni az időmet, de nyilván ez nehezen megy, amikor az ember képtelen kikapcsolni. Fogalmam sincs, mi vár rám, kiben bízhatok, és bevallom, érzelmileg eléggé taccsra tesz, hogy Robert így semmibe vesz. Nem is tudom… Volt egyfajta képzelgésem arról, hogy mivel mi megannyi dolgon mentünk keresztül együtt, míg világ a világ, egy csapat leszünk.
Spanyol csatornát nézek a tv-ben, amikor előjön a szobájából. Próbálok beszélgetést kezdeményezni, de nem igazán sikerül. Mindenre egyszavas válaszokat ad, vagy éppen szóra sem méltat. Olykor olyan az arca, mintha sajnálna, máskor meg olyan, mintha szívből gyűlölne. Valami megváltozott. Azt hittem, az esőerdőnél csak jobb lehet, de esküszöm, azok a szenvedős napok sokkal élettel telibbe
