30. FEJEZET2020
DÉL-AMERIKA
Mozgolódásra riadok, felülök a függőágyban, Robert már félig felöltözve áll a közelemben. Pár másodperc alatt tudatosul bennem, hogy reggel van, és az éjszaka nem történt semmi.
Semmi.
Ki mondja meg, ki dönti el, hogy mi a minden és mi a semmi? Miért érzem azt, hogy ez a semmi több volt mindennél?
Emlékszem, hogy csókolóztunk. Érzéssel, mélyen, úgy, ahogy csak azok csókolják egymást, akik régóta vágyódnak. Úgy, ahogy csak azok csókolják egymást, akiknek közös az útja. Kívántam, de nem akartam továbbmenni. Akarta ő is. Tudom, éreztem. Magammal tudtam volna csábítani a megadás és az ösztön útjára. De én Robertet már csak úgy tudom elfogadni, ha nem kell csábítanom és hódítanom, nyers erővel csapjon le rám és mindennél jobban akarjon. Mindaddig, míg vonzom és
