A Frederick Arms olyan tizenkét-tizennégy emelet magas lehetett, szürke téglás, rácsokkal a földszinti és az első emeleti ablakokon. Egy olyan gyereknek, aki a Park sugárúton nőtt fel, inkább a börtönhöz hasonlított A remény rabjai-ból, mint lakóházhoz. És Liz rögtön tudta, hogy az épületbe sem jutunk be, nemhogy Kenneth Therriault lakásába. Nyüzsögtek a zsaruk. Bámészkodók álltak az utca közepén, olyan közel a rendőrségi kordonhoz, amennyire csak lehetett, és fényképeztek. A háztömb mindkét felén tévés furgonok álltak kimeredő antennákkal és ide-oda kígyózó kábelekkel. Még egy helikopter is lebegett odafent, a Channel 4 gépe.
– Oda nézz! – hüledeztem. – Stacy-Anne Conway! Az NY1-tól!
– Szerinted nem szarom le? – kérdezte Liz.
Nem mondtam semmit.
Mázlink volt, hogy a Central Parkban va
