Már majdnem elaludtam, amikor két macska kezdett el teli tüdőből nyivákolni, és hirtelen teljesen felébredtem. A negyediken voltunk, talán meg se hallottam volna – se a macskákat, se az azt követő zörgést –, ha nincs résnyire nyitva az ablakom, hogy bejöjjön egy kis levegő. Felkeltem, hogy becsukjam, de amikor a kezemet az ablakra tettem, megdermedtem. Therriault az utca túloldalán állt egy utcalámpa szétterülő fényében, és rögtön tudtam, hogy a macskák nem azért nyivákoltak, mert verekedtek. Azért nyivákoltak, mert megijedtek. A baba is látta múltkor, és most a macskák is. Sőt szándékosan ijesztette meg őket. Tudta, hogy az ablakhoz fogok jönni, mint ahogy azt is, hogy Liz Bajnoknak hív.
Vigyor terült szét a félig szétroncsolt ábrázatán.
Hívogatón intett.
Becsuktam az ablakot, és arra
