Pénteken megint láttam, ezúttal az iskola előtt. Jó néhány szülő várta a gyerekét – ahogy péntekenként mindig, talán mert elutaznak valahová hétvégére –, és Therriault-t nem látták, de érezhették, mert nagy ívben kerülték azt a helyet, ahol állt. Senki nem tolt babakocsit, de biztos voltam benne, hogy ha valaki tolna, a baba megbámulná az üres járdát, és kibőgné a szemét.
Visszamentem a suliba, és az iroda előtti falragaszokat nézve törtem a fejem, hogy mit csináljak. Gondoltam, beszélhetnék vele, hogy megtudjam, mit akar, és eldöntöttem, hogy meg is teszem rögtön, amíg még vannak ott emberek. Nem hittem, hogy tud nekem ártani, de nem is zárhattam ki.
Előbb bementem vécére, mert nagyon kellett pisilnem, de amikor ott álltam, egyetlen cseppet sem tudtam kifacsarni. Úgyhogy kimentem, a hát
