Abban az évben az utolsó matekfelmérő közben kinéztem az ablakon, és Kenneth Therriault-t láttam a kosárlabdapályán. Szokás szerint vigyorogva hívott. Visszanéztem a dolgozatra, majd újra ki. Még mindig ott, csak közelebb. Elfordította a fejét, hogy jól lássam a lila-fekete krátert meg a körülötte kimeredő csontagyarakat. Megint a papírra néztem, és amikor harmadszor sasoltam ki, már nem volt ott. De tudtam, hogy visszajön. Nem olyan volt, mint a többiek. Egyáltalán nem olyan.
Amikor Mr. Laghari szólt, hogy adjuk be a dolgozatokat, még egyet se oldottam meg az utolsó öt feladatból. Kettes alát kaptam a dolgozatra, és a lap tetejére azt írta: Nagyot csalódtam, Jamie. Javítanod kell. Mit mondok minimum egyszer minden órán? Azt szokta mondani, hogy aki matekból egyszer lemarad, az sose zárkó
