NEGYEDIK RÉSZ
1.
1.Az elképzelhető legcsúnyább októberi napra ébredt London. Sűrű köd lepte a várost, az emberek és a járművek tapogatózva haladtak, de közben ügyelniük kellett a síkosságra is, mert a lassan cseperésző őszi eső nyálkássá tette a hatalmas város minden járható zugát. A homályban lámpák pislákoltak, rejtelmessé téve a napsütésben barátságosnak ismert épületeket és tárgyakat. A járókelők legendás hidegvérükkel kerülgették egymást, de a fényben fel-feltűnő arcokon jól látszott komor beletörődöttségük sorsukba.
Flóra is bosszúsan szemlélte ablakukból a londoni köd szokásos, de számára megszokhatatlan csúfságát. Legalább az utazás napján lett volna kegyesebb hozzám a természet – gondolta, miközben nekilátott a készülődés utolsó tennivalóihoz. Olga ott sürgött-forgott mellette,
