34. FEJEZETCAMERON BECSUKTA a hálószoba ajtaját.
Egy pohár szeszes ital volt nála, összekoccantak benne a jégkockák. Lazán belekortyolt, és összefonódott a pillantásunk. Mozgolódtam, fájt a karom, mert már legalább tizenöt perce voltam ebben a pozícióban, és elkaptam a szememet, könyörtelen pillantás elől.
Lassan, kimérten a falnak dőlt, és lecsúszott, közben az italát egyensúlyozta.
– Mester – suttogtam.
– Azt hitted, elveszíted? – kérdezte halkan. – Amikor aznap este együtt láttad Richardot és Jasmine-t?
Bólintottam.
– Ezért hagytad, hogy ide hozzalak a Chyrasilsba? – érdeklődött. – Remélted, hogy így visszaszerzed? – A reakciómat leste. – Ez nagyon bátor dolog volt tőled, Mia, de fölösleges. – A kolibrira mutatott. – Azt fejezi ki, hogy szabadulni akarsz az összetört szíved fájdal
