35. FEJEZETREGGELIG FEL SEM ÉBREDTEM.
Olasz táj. Álarcos férfiak fekete szmokingban. Szavakat formálnak a szájukkal, de nem tudom leolvasni, nem értem.
Bepillantottam a színfalak mögé.
Már tudtam, hogy több volt ott, mint ez. Az első pillantásom a Chrysalisra csak kóstolót nyújtott a finomságaiból.
Nyújtózkodtam, éreztem az ismerős sajgást ott, ahol Cameron keze járt. Az enyhe sajgás a combom között édes emlékeztetőként szolgált.
Nappali fény töltötte be a szobát, árnyékokat vetett. Ruhadarabok hevertek szanaszét, Cameron szmokingfelsője és nadrágja, a fehér inge, a fűzőm Swarovski gyöngyein megcsillant a reggeli napfény.
Még ott volt.
Mélyen aludt mellettem, békés arcát másnapos borosta árnyékolta be. A sebezhetősége, derűje miatt úgy éreztem, mintha először láttam volna. Nyoma sem
