36. FEJEZETMIT KERESÜNK ITT? – Cameron bekukucskált a Pottery Play kirakatán. – Ó, basszus, ne!
– Beleegyeztél – fontam össze a karom.
– Szerinted ezzel mire taníthatsz meg? – Sértetten nézett.
– Gyere – biztattam. – Jobb, ha megmutatom.
– Mia, igyunk egy csésze kávét. Nézd, ott egy helyes kis pékség.
– Uram, a szavát adta.
– Erre nem. Különben is, mi ez a hely? És kérlek, idekint hívj Cameronnak.
– Az emberek itt szórakoznak. – Kinyitottam az ajtót.
Cameron utánam jött, az álla megfeszült az idegességtől, frissem borotvált arcára kiült a feszültség.
– Mikor szórakoztál utoljára? – kérdeztem.
– Amikor legutóbb elfenekeltelek – motyogta az orra alatt.
– Nem, úgy értem, tényleg.
– Tényleg.
Megböktem a karját.
– Megegyeztünk. És te olyan ember vagy, aki állja a szavát.
– Helló
