15. FEJEZETEZ LETT VOLNA A VANÍLIA? – suttogtam elakadó lélegzettel.
– Tartsd meg ezt a tekintetet – mondta Cameron –, és meggyőzők leszünk.
Kicsusszant belőlem, és amikor elvált tőlem, úgy éreztem, megfosztottak valamitől. A szétválásunk miatt szédelegtem a vágyódástól, és a combom közt lüktető fájdalomtól. Ez az érzékenység volt a történtek legtisztább bizonyítéka.
Cameron mögöttem állt, és amikor elindult, felemelt. Összecsuklott a lábam, ő elkapott, megfordított, és magához ölelt. Beszívtam az illatát, elbűvölt a közelsége, összerogytam előtte, ő pedig könnyű mozdulattal a karjába vett, az ágyhoz vitt, és gyengéden lefektetett.
Felnyúltam, átöleltem a nyakát, még nem akartam elengedni, a nyaka hajlatába temettem az arcomat. Szükségem volt erre az intimitásra, erre a ragaszkodásra.
