– Mindennél jobban szeretném.
Vészjóslón nézett.
– Tovább viszlek, mint ameddig valaha is eljutottál. Olyasmi marad belőled, aminek a létezését nem is sejtetted. Megsemmisítelek. Elégetem ezt a megtévesztő külsőt, és megmutatom az igazi Miát.
Lassan, egyenletesen bólintottam, a gondolataim kavarogtak, meghasadt a tudatom, a bennem élő vágyból kihajtott a várakozás.
– Mire végzek veled – folytatta –, nem tudod majd, merre van az előre.
Megingott a lábam, a hátam mögé rejtettem reszkető kezemet.
– Az ártatlanságnak nyoma sem lesz benned. Felkészültél erre?
– Igen.
– Van még valami – közölte. – Én nem használok biztonsági szavakat.
Sűrűn pislogtam, míg ez az ijesztő részlet végigfutott az agyamon.
– Megértetted?
– Remek.
– Nekem nem úgy tűnik. Beszélj hozzám.
– Mi van, ha azt aka
