20. FEJEZETÖSSZECSUKLOTTAM, és egyenesen a karjába hanyatlottam.
Megadtam magam.
A csuklóm sajgott a bőrpántoktól, de most legalább szabad volt. Gyenge, kimerült lábam cserben hagyott és megbicsaklott. Cameron elkapott, a karjába vett, gyorsan az ágyhoz vitt és lefektetett. Betakart a zseníliatakaróval.
A mellkasához szorítottam az arcomat, szorosan behunytam a szemem, hálás voltam a következő pillanatokért, a gyengédségéért. Kisimította az arcomból izzadságtól nedves hajamat. Kielégülve, és álmosan lüktetett a testem az elhúzódó élvezettől, a bőröm zsibongott.
– Mi az első betűje az érzésnek, ami kísért? – suttogta.
Megfeszült a testem.
– B.
– Bűntudat – motyogta. – Nem olyan szokatlan.
Újra behunytam a szemem, beleborzadtam az érzésbe.
– Ugye nem gondoltad komolyan? – Felemeltem
