21. FEJEZETCSOKOLÁDÉBA MÁRTOGATOTT EPERREL ETETETT.
Jutalmul, amiért abbahagytam a sikoltozást. A cipőm sarkával próbáltam kivájni a falat a lánc rögzítése körül, megpróbáltam kiásni a rögzítést. Végül elkobozta a cipőmet.
Ez a vörös falú kínzókamra lett az én biztonságos tartózkodási helyem. Csak összeillő melltartó és bugyi volt rajtam.
Együtt ültünk a négyoszlopos ágyon, én a fejtámlának támaszkodtam, ő pedig lótuszülésben ült előttem, és az ajkamhoz emelte a lédús gyümölcsöt. Leszopogattam a csokit az ujjáról.
Pokrócot terített a vállamra, a testem köré csavarta, és ha nem lógott volna a nyakamról az a hosszú lánc, akkor akár szerelmeseknek is tűnhettünk volna, akik beszélgetéssel és ölelkezéssel múlatják az időt.
Ha úgy gondolta is, hogy valami szörnyűséget tettem, nem mutatta. E
