23. FEJEZETTENGERNYI KÖNNYCSEPP.
Lekerült rólam a nyakpánt, és megszabadultam a hosszú, csörömpölő lánctól.
Cameron bebugyolált a pokrócba, és a karjában vitt ki a cellából, végig a folyosón, fel a kanyargós lépcsőn. A mellkasába temettem az arcomat, könnyeket ontottam, átáztattam az ingét, és úgy kapaszkodtam bele, mintha az életem múlna rajta.
A márványpadlós hálószobában gyorsan levette a melltartómat, a bugyimat, és beemelt az előkészített kádba.
Amikor ő is levetkőzött, megkönnyebbülten sóhajtottam, hálás voltam, amiért újra a közelemben van. Gyorsan csatlakozott hozzám a meleg víz selyemgubójában, a kádnak támasztotta a hátát, és magához húzott. A hasam erős testén nyugodott, bal arcom a mellkasán. Belélegeztem őt, nyugodt volt, és csöndes, éreztem a szívverése hipnotikus ritmusá
