Elragad

4. FEJEZET

4. FEJEZETA HATALMAS ZUHANYRÓZSA ALÁ tartottam a fejemet, odakint hagytam a világot, Cameront és Richardot.

Nem tartozott a legjobb döntéseim közé kikelni két tesztoszteronnal teli alfahím ellen. De hát az elmúlt néhány hétben nem volt épp tiszta a fejem. Az apámmal kapcsolatos felfedezés óta lejtmenetben voltam, és csak most ismertem be, hogy hatással van rám, amikor láttam Richard szemében visszatükröződni a saját fájdalmamat. Nem volt étvágyam, és az önértékelésem zuhanórepülésbe kezdett.

Az Enthrall volt az egyetlen menedékem. Az egyetlen hely, ahol az ítélkezés az ajtón kívül maradt, és odabent várt a feledéshez vezető ösvény.

Úgy tettem, mintha nem venném észre, mégis láttam Richardot a gőzfátyolon át. Összeszedte a széthintett rózsaszirmokat a földről, kiszedte azokat, amelyek a kádba pottyantak, és az egészet teketória nélkül a szemetesbe hajította. Odaporoszkált a zuhanyozó ajtajához, és az üvegre terítette a tenyerét.

A karjára fektette a fejét, és olyan volt, mint egy Adonisz, egy napbarnított szobor, elnehezedett szemhéjjal, komoly arccal, mindent felemésztő gondolatokkal.

Samponnal dörzsöltem be a hajamat, és nem vettem tudomást Richardról. A cucc istenien illatozott. Olyan szaga volt, mint neki.

– A hallgatásod akár előnynek is tekinthető – szólt be Richard az üvegen keresztül. Még mindig az elcseszett pasid vagyok?

– Igen.

Ragyogóan rám mosolygott.

– Cameron azt mondta, legyek tökösebb. Most először történt ilyesmi.

– Az utóbbi időben nem voltál önmagad – mondtam. – Te adrenalinfüggő vagy, aki híres arról, hogy keresi a veszélyt.

– Megint csak igaz. Úgy tűnik, szerencsés szériád van. – Elragadóan elhúzta a száját.

– Inkább arra vagyok büszke, hogy jól kezelem, amit az élet kipörget. Csak azt szeretném, ha észrevennéd.

– Bemehetek hozzád?

– Nem, mert elnémítasz az érzéki trükkjeiddel, és most épp beszélgetünk. Ez jó dolog.

– Fiatal kora ellenére minő érettség. – Csettintett az ujjával. – Ne is gondolkodj szellemes válaszon.

– Miből gondolod, hogy bármit mondani akartam erre?

– Látom a pajkos tekintetedből. – Áthúzta a pólót a fején, és kilépett a nadrágjából.

Az erekciója keményen meredt ki szőke szőrzetéből. Beszappanozott meztelenségem látványa cselekvésre sarkallta.

– Cameron elment? – kérdeztem.

– Igen, úgyhogy lazíthatsz.

– Beszéltetek róla, hogy miért jöttem ide?

– Erre jelöljünk ki esőnapot. – Kinyitotta az ajtót. Becsaptam az orra előtt.

– Mitől félsz?

– Hékás, talán későbbre halasztottam a kiképzésedet, de azért ne hidd, hogy nem büntetlek meg a pimaszságodért.

Hátraléptem, és beengedtem magam mellé.

– Az nem ugyanaz?

– Nem. – Elcsúsztatta az ajtót, belépett, és a zubogó víz felé fordította az arcát. A víz végigfolyt a fején, tovább a testén, csillogóan beborította. A mellére simítottam a tenyeremet, az ujjaim végigfutottak szikár izmain.

Istenem, milyen gyönyörű.

Alig tudtam a szemébe nézni, és a vigyorából ítélve ő is észrevette. A jól megtermett erekció elvonta a figyelmemet, és gyönyört ígért. A mellbimbóm már a gondolatra is meredezett.

Szappannal masszírozta a fejbőrömet, ellazított a mennyei érzés. Már megint az a mosoly, ahogy beharapja az alsó ajkát, a keze átvándorolt a fejemről a combom közé, és végigfutott a hasadékomon.

– Bébi, te teljesen készen állsz rám.

Válaszul nyöszörögtem.

Megragadta a csuklómat, és a fejem fölé emelte.

– El akarlak rejteni. Csak magamnak akarlak. – Még magasabbra emelte a karomat, az üveghez nyomta a bal kezével, a jobbal a keblemet cirógatta, a tenyere végigfutott hetyke bimbómon, büntetésül megcsavarta, és azonnal reagált az érintésére.

– Órák óta erre vártam. – Közelebb mozdult, megragadta a fenekemet. Egyetlen gyors mozdulattal felemelt, és az üvegnek lapított. A dereka köré fontam a lábamat. Egyetlen lökéssel bennem volt, kitágított, szoros vaginámon végighullámzott az élvezet a nagyságától.

– Látod, tudom én, mire van szükséged – suttogta.

Visszatartottam a lélegzetemet, a pár pillanat nyugalmat kihasználva hozzászoktam ehhez a testhelyzethez. Ellazítottam rászoruló belső izmaimat, hogy mélyebbre hatolhasson.

– Mia, te nem állsz készen ennél többre. Mondd ki.

– Nem állok készen – enyhültem meg.

Megtekerte a csípőjét.

– Úgy tűnik, végre egyetértünk valamiben.

A hátába vájtam a körmömet, lassú, egyenletes lökéseitől vágyón lüktetett a bensőm, és mintha meghallotta volna néma kívánságomat, gyorsította, és nekicsapódtam az üvegnek.

– Szükségem van rád – mondtam.

– Mindig itt leszek neked – hörögte rekedten. – Mindig.

– Nekem több kell.

Visszahúzódott, lángoló tekintettel rám nézett.

– Akkor vedd el mindenemet.

Mélyebbre döfött, és kegyetlenül megcsavarta a csípőjét.

Nehéz volt olyasvalakivel vitatkozni, aki épp az orgazmus peremére sodort. A vállára fektettem a fejemet, megadtam magam a jól kiérdemelt döngetésnek. Medencéje az enyémhez csapódott, egyre erősebben kulcsoltam a derekát a combommal. Borzongtam az izgalomtól.

– Vaníliaszex vagy semmi, bébi – suttogta, és egyre erősebben markolt.

– De én…

– Még egy szó, és kihajítalak az Enthrallból.

Az orgazmus kiszakított belőlem egy sikolyt. Végighúztam a körmömet a hátán, ez tovább tüzelte a szenvedélyét, attól féltem, összetörik mögöttem az üveg. Hús a húshoz csattant, a fenekem újra meg újra az üvegpanelt püfölte.

Erősen beleharaptam a vállába.

– Így is meg tudom adni neked, ami kell – mondta.

Még soha nem hágott meg ilyen erőszakosan. De nekem ez sem volt elég. Többet akartam. Azután sóvárogtam, hogy Richard kitépje belőlem a kínt.

Megismerjen.

Meggyógyítson.

Megóvjon.

Richard ott volt, mégsem értette. Nem látta. Azt a megnevezhetetlen agóniát, amely belém fészkelte magát. A múltam jól elrejtett gyötrelmét. Az én hősöm azt gondolta, jól végezte dolgát, elbocsátott, de én csupán elhagyatottságot éreztem.

Richard folytatta, forró pénisze betöltött, és újra áttaszított a gyönyör peremén. Borzongtam, annyira betöltött, hogy mozdulni sem bírtam.

Elhagyott minden erőm.