30. FEJEZETBLACK SPRINGBEN A LAKOSOK az utcákon hemzsegtek. Kicsit szilveszter éjszakára emlékeztetett, amikor mindenki kimegy az utcára, hogy boldog új évet kívánjon boldog-boldogtalannak, csakhogy most nem volt tűzijáték. Mindenki elemlámpát, gyertyát vagy házilag gyártott fáklyát hozott magával, amik intenzíven sötét, éles körvonalú árnyékokat vetettek a fagyos földre. És nem volt a jelenetben semmi boldogság sem. A kezdeti sokk fokozatosan alábbhagyott, csak az állandó félelem váltotta fel, amit a városban futótűzként terjedő szóbeszéd tüzelt.
– Újabb áldozatot szedett?
– Mondom, hogy olyan, mint 1967-ben…
– Nem… Ugye, nem hiszed, hogy ez… Mondd, hogy nem igaz…
A halvány fénynél a szemük úgy csillogott, mint a higany, hátborzongatóan és rettegve. A hidegben még a csontjaik is fázta
