31. FEJEZET– HÁT AKKOR EZ AZ, igaz? – kérdezte Warren Castillo, amikor visszatért az irányító központba. – A vég.
Grim bólintott; alig tudott a szemébe nézni. A munkatársa rémült gyereknek hangzott, aki az anyjának könyörög, hogy mondja azt, az egész csak egy rossz álom, és Grim a jobb veséjét adta volna azért, ha ebbe az illúzióba tudja ringatni mindkettőjüket. Vagy ha muszáj, a végbelét.
– Igazán méltányolom, Warren, hogy visszajöttél, de ha most a feleséged mellett akarsz lenni, azt is maximálisan megértem.
Warrennek nehezére esett uralkodni az érzésein, de összeszedte magát. – Nem. Maradok. A városnak nagy szüksége van ránk.
Grim ekkor olyasmit tett, ami nem volt jellemző rá, és amit bármilyen körülmények között is elképzelhetetlennek tartott: átölelte Warrent, és magához szorított
