– Hogy van? – kérdezte Burak rosszkedvűen.
– Nem tudom, ember. – A boszorkány azóta sem mozdult. Előrehajolt, míg a láncai engedték, sebes melléből a szőnyegre csepegett a vér. Az egyik kék amulett most a fejkendőjére lógott. Katherine ujjai görcsbe rándultak… a fájdalomtól? A kétségbeeséstől? Mindenesetre remegtek az ujjai. Milyen mértékben volt tudatában a megaláztatásnak? Tyler őszintén nem tudta. A boszorkány emberi mivolta rejtély volt előttük, amit még senki sem fejtett meg, ahogy azt a döntését sem ismerték, miért jelenik meg vagy tűnik el tetszés szerint. Ezért volt olyan rémisztő.
– Katherine? – szólította meg Lawrence. Óvatosan közelítette meg, az ajka remegett. – Nagyon sajnálom, Katherine. Ennek sosem lett volna szabad megtörténnie. Jaydont terheli a felelősség, ő csinálta. M
