13. FEJEZETFLETCHER NEM JÖTT haza aznap éjjel, bár résnyire nyitva hagyták a hátsó ajtót, és hajnali négyig fent voltak. Amint hajnalodott, Pete és Mary VanderMeer jelentek meg a hátsó ajtónál. Mary muffint sütött, de a kedves gesztust csak Steve értékelte, akinek volt étvágya. A gyerekek még aludtak. Jocelyn még fürdőköntösben volt, és megkérdezte, kérnek-e kávét, de képtelen volt kitölteni úgy, hogy ne öntötte volna mellé. Amikor teljesen felébredt, csendesen sírni kezdett, és nem tudta abbahagyni.
– Ne aggódj, Jocelyn – nyugtatta Mary, és felállt, hogy konyharuhát hozzon a konyhából. – Elő fogjuk keríteni. Biztos farokcsóválva érkezik haza, mintha mi sem történt volna. Tudod, milyenek a kutyák! Mindig hazatalálnak.
– De Fletcher sosem szökik el! – sírta Jocelyn.
Egyszer is elég, gond
