10. Fejezet
Rafe
– Rafe! Bébi, ébredj! Ébredj! – rázza Raven a karomat, én meg úgy csapkodok magam körül, mintha óriásokkal harcolnék. Kipattan a szemem, és felülök az ágyban. Remélem nem kapott be egy balhorgot, az öntudatlan vagdalkozásomból.
Kétségbeesetten kapkodom a fejem jobbra-balra, és alig vagyok magamnál.
– Minden rendben. Csak álmodtál. Egy rossz álom lehetett. Nyugodj meg! – térdel elém, és a tekintetemet keresi.
Lassan ráfokuszálok, mellkasom úgy hullámzik, mint a viharos tenger. A kezei közé veszi az arcomat, és gyengéden simogatni kezd. A nevemet ismételgeti, és azt, hogy minden rendben. Én is felé nyúlok, de csak óvatosan, mintha szellemképet próbálnék megfogni. Amikor ujjam találkozik a bőrével, hangosan felnyögök, feltérdelek és hevesen magamhoz rántom. Egymás előtt
