Ujjam a szájára tapasztom, most nincs itt az ideje a kérdéseknek.
– Most indulhatsz. Tedd pontosan azt, amit megbeszéltünk! – utasítom, és állammal a lépcső felé bökök. Mikor nem mozdul azonnal, hanem bizonytalanul pislog rám, bíztatón megszorítom a kezét. – Most, Bella.
Raven
A golyóálló mellényben ülök a földön, hátammal az ágynak támaszkodom, térdem felhúzva magamhoz szorítom a hátizsákot, és némán fülelek. Egészen pontosan azt tettem, amit Rafe mondott. Azt hiszem, életemben nem voltam még ennyire engedelmes kislány, de úgy be vagyok rezelve, hogy eszembe se jut megkérdőjelezni az utasításait. Azt tudom, hogy Rita a hálószoba előtt várakozik, mert beszólt az előbb, de arról fogalmam sincs, mi folyik lent a nappaliban, vagy a ház körül. Sem lövések, sem pedig dulakodás zaja nem halla
