– Nem volt annyira vészes a dolog – mormolom magam elé, aztán a szemem forgatom, mert tisztában vagyok vele, mekkora egetverő baromság az, ami épp elhagyta a számat. Még hogy nem volt vészes a dolog! Csak épp belebetegedtem a csalódásba.
– Ne mondd ezt, Rae! Tudom, hogy az volt, és szarul is érzem magam miatta. – Közelebb lép hozzám, hasa leheletnyire súrolja a hátamat. Összerezzenek a finom érintésre, bögrét tartó kezem megdermed a mosogatóban. Rafe körbe néz, hogy Mac hallhat-e bennünket, aztán lehajolva, érzéki hangon a fülembe duruzsolja: – Feküdj le velem!
A bögre kiesik a kezemből, és csörrenve landol a mosogatóban, amikor felfogom a szavait. Ezt nem gondolhatja komolyan! Lehet, hogy részeg. Vagy agyára ment a hideg éjszakai levegő. Lassan megfordulok, de olyan közel vagyunk egymás
